2010. május 19, szerda

Németh László Magyarok Romániában című jegyzetét olvasom mostanában. 1935-ből származó tűnődések sorjáznak az író első havasalföldi és erdélyi látogatását megelevenítő kötetben – kétségtelenül érdekes olvasmány, személyes hangvétele könnyedén visszakapcsol háromnegyed évszázadnyit. Nagy Pál gondozásában 2001-ben jelent meg a Mentor kiadónál – nem önmagában, hanem az általa gerjesztett vita gazdag iratgyűjteményével társítva. Nem ragozom – véleményem szerint érdemes elolvasni.

Most egyetlen gondolatot idézek. Brassói élményeit, észrevételeit összegezve, megemlíti, hogy talán egy időben szó volt arról, hogy a Cenk alatti szász város lesz Románia fővárosa. Roppant érdekes felvetés, amiről hirtelen azt gondolom, hogy még korunkban is érdemes lenne újramelegíteni. Legalább egy társadalmi vita erejéig. Németh László – a messziről jött idegen –, aki alig néhány napja ismerkedik Romániával, meglehetősen magabiztosan marasztalja el, hogy végül nem döntöttek e zseniális ötlet javára. Némi pátosszal fogalmazva, megállapítja: Romániának Erdély a sorsa. Vagyis „a románságnak, ha meg akarja tartani mai államát, ki kell járnia Erdély iskoláját”, majd néhány sorral később megállapítja: „aki Brassóból román fővárost csinál: erdélyesíti Romániát”.

Hát, nem ez történt. Romániásították Erdélyt. Legalábbis így élem meg Erdély jelenkorát, hétköznapjait, politikáját. Mégis, izgalmas felvetés, amire talán még ma is lehetne politikai célt szabni.